Bezár

RENDBEN
Carson Wentz őszintén reagált az őt ért vádakra.

Carson Wentz őszintén reagált az őt ért vádakra.

2019-02-04 20:24:16

Írta: EaglesHungary

A teljes interjú magyarul.

Néhány héttel ezelőtt megjelent egy cikk, melyben komoly vádak érték Carson Wentzet. A tudósítás az Eagles játékosainak szavaira hivatkozva azt állította, hogy az irányítóról sokan úgy gondolják, önző, egoista, szembe megy az edzőkkel és mindenkivel, akik nem értenek egyet vele. Wentz most részletesen beszámolt arról, hogyan érintette őt a cikk és hogyan próbálta kezelni:

 

  • "Már aznap reggel hallottam a dologról, amikor megjelent, mert elküldték nekem. Elolvastam, és eléggé összezavarodtam. Sosem öröm ilyen aspektusban olvasni saját magadról. De próbáltam nem stresszelni ezen, és próbáltam hagyni a médiát és az embereket, hogy nyugodtan gondoljanak rólam amit csak akarnak.

 

Tudom, hogy ki vagyok. Tudom, hogy hogyan kezeljem a dolgaimat. Tudom, hogy nem vagyok tökéletes. Tudom, hogy vannak hibáim. Szóval nem fogok leülni ide, hogy elmeséljem azt, ez a cikk teljes kitaláció, és semmi nem igaz belőle. Nem fogom ezt mondani."

 

- mondta Wentz szerényen annak ellenére, hogy a csapattársai közül mindenki pontosan arról beszélt, hogy a cikk kitaláció és semmi nem igaz belőle. Erről bővebben itt olvashattok:
http://www.fanfactory.hu/philadelphia-eagles/kamuszagu-hir-szantotta-vegig-az-amerikai-mediat-

 

  • "Végeredményben az a lényeg, hogy a mi öltözőnk nagyon bensőséges.  Ha voltak is olyanok, akiknek problémái voltak, azt hiszem meg tudtuk ezeket beszélni. De ebben csak reménykedem, a cikktől eléggé összezavarodtam, nem igazán tudtam hova tenni a dolgot."

 

  • "Tényleg nem nagy öröm ilyesmit olvasni, de annyi előnye van, hogy ilyenkor magadba nézel és megkérdezed: Ha valakinek tényleg ilyen problémái vannak velem, akkor miért? Mi az amit rosszul csináltam? Miben lehetnék jobb? Tudom, hogy vannak hiányosságaim. Igen, néha kicsit önző tudok lenni. Azt hiszem mindannyian hordozunk magunkban egy kis önzést. Vannak emberi tulajdonságok, amikre mindig figyelek és ilyenkor azt mondom:  Tudok ennél jobb lenni. Mindig mondom magamnak, hogy tudok jobb lenni a pályán, mindig mondom, hogy tudok jobb lenni a pályán kívül, tudom hogy merre kell haladnom és miben kell fejlődnöm. De nem szeretném, hogy ez nagyobb dolognak tűnjön, mint amekkora. Azt hiszem mindenki hasonló dolgokkal küzd, mindenki a maga módján. Szóval egyszerűen próbálok úgy állni ehhez, hogy "Nézd, én élem a saját életem, és szeretném magam mögött hagyni az ilyesmit." Őszintén szólva nem is követtem az eseményeket azóta, hogy megjelent a cikk. Tényleg nem öröm ilyesmiről olvasni. Annyit tehetek, hogy próbálom a legjobbat kihozni belőle és jobb emberré válni általa."

 

Wentz a nyilatkozatát néhány újságíró előtt tette, és készséggel válaszolt a kérdésekre. Érdeklődtek például azzal kapcsolatban, hogy ő észrevett-e az öltözőben bármiféle olyan súrlódást, amilyeneket a cikk említ. A válasz:

 

  • "Nem igazán. Nem fogom kitárgyalni mindazt ami az öltözőnkben történik. De nem, úgy érzem olyasmi nem volt. Még egyszer: Azt hiszem, akárkit kérdeznél azt mondaná, hogy nekünk egy nagyon családias öltözőnk van. Nagyon közel állunk egymáshoz, és szerintem mindenki őszintén tud beszélni a másikkal, mindenki képes segíteni a másiknak, mindenki képes vállalni a felelősséget a saját hibáiért. Amikor van valami problémánk, akkor mindig testvérekként, családként kezeljük ezeket. Ezért mondom, hogy teljesen összezavart engem, és azt hiszem sokunkat ez a cikk. Eddig ha bármi probléma adódott, akkor azokat mindig kezelni tudtuk, és ezek soha nem kerültek ki az öltözőn kívülre."

 

Arról is kérdezték, hogy mennyire bántotta a tudat, hogy a cikk a csapattársakra hivatkozva támadta a QB-t, tehát a csapattársak állítólagos nyilatkozatait tartalmazta:

 

  • "Ez a dolog nagyon bántott, bár nem azért mert rólam van szó. Akárkiről szólna a dolog, akkor is igaz, hogy bármilyen súrlódás van köztünk, bármiféle probléma adódik, ezeknek nem szabadna kijutniuk a médiába. Az ilyeneknek a falaink között kellene maradniuk. Szerintem képeseknek kell lennünk arra, hogy ezeket az öltözőn belül kezeljük."

 

Az újságírók arról érdeklődtek, hogyan hatott rá ez az iromány:

 

  • "Nyilvánvalóan borzasztóan frusztrál egy ilyen dolog. Elolvastam és csak azt kérdeztem: Mi van? Egyszerűen a semmiből jött az egész. Csak egy teljesen átlagos nap volt, éppen reggeliztem a feleségemmel, mikor megkaptam az üzenetet. Éppen amolyan csendes reggelünk volt, amikor reggeli után csak leülünk a kanapéra. Úgy terveztem, a bibliát fogom olvasni, de erre jött az üzenet. Természetesen megváltoztatta a hangulatomat. De aztán beszéltem pár csapattársammal, próbáltuk megbeszélni, mi történhetett és, hogy hogyan tudjuk kezelni ezt a helyzetet. De a nap végén úgy mentem lefeküdni, hogy próbáltam a következő napra, a soron következő feladataimra koncentrálni. Nem kapcsoltam be a rádiót, nem mentem fel twitterre, próbáltam elkerülni, hogy teljesen a földhöz vágjon a dolog. De persze a legkomolyabb hatással így is - úgy is a cikk elolvasása volt rám. Azon gondolkodtam, hogy ha van benne valami ami igaz, akkor hogyan tudnék fejlődni csapattársként és emberként."

 

 - Hogyan próbálja kezelni ezt a helyzetet?

 

  • "Alapvetően próbáltam kideríteni, hogy ki lehetett az, aki ezeket mondta rólam. Kicsit fejben olyan voltam, mint egy detektív. Aztán arra gondoltam: Számít ez egyáltalán? Ha tényleg voltak ilyen problémák, ha tényleg volt valaki aki ilyeneket mondott, akkor valószínűleg úgy volt vele: "Igen, most ennek így kell kijönnie." Tudod hogy értem... Úgy gondolom, hogy ha volt aki ilyeneket mondott, az ugyanúgy észrevette, hogy az ilyen dolgokat csapatként és családként mindig házon belül kezeljük, ahogy már mondtam is korábban. Szóval ha valaki ezt így adta ki, úgy gondolom, talán nem is számít, ki volt az. Tanultam belőle, és tanulnunk kell belőle. Egyrészt azt, hogy az ilyeneknek nem szabadna így történnie. Másrészt pedig, vannak a dolognak olyan darabjai amiből megtanulhatom, hogyan lehetek jobb csapattárs, jobb játékos és olyan dolgok, amik által fejlődhetek. A többi dolog nem számít."

 

Azzal kapcsolatban, hogy állítólag valaki azt mondta, hogy Wentz nem jó csapattárs és azzal, hogy összeszólalkozott egy komoly tiszteletnek örvendő csapattárssal.
 

  • "Fogalmam sincs, hogy ezt honnan vették. Ahogy mondtam korábban, nem fogok kitálalni mindenféle történetekről, de annyit mondhatok, hogy végeredményben fogalmam sincs, hogy mire gondolhattak. Nem értem a dolgot."

 

Mit tanult az esetből?

 

  • "Az önzéssel és hasonlókkal kapcsolatban... Igen, én lennék az első aki aláírja, hogy tudok önző emberként viselkedni. Nagyon makacsok tudunk lenni olyan dolgokkal kapcsolatban, hogy milyen játékokat szeretünk, vagy milyen dolgok a nekünk valók. Próbáltam ezt lerendezni: Oké, szóval megvan ebben az egyensúly? Vagy lehetnék jobb is? Megtartani egy kicsit a makacsságot, de több alázatossággal? Meg ehhez hasonlók. De közben sokat tanultam arról is, hogy kell az ilyen dolgokat kezelni. Fejlődni fogok. Nem ez volt a legegyszerűbb év számomra fizikai szinten sem, hiszen folyamatosan sérülésekkel küzdöttem. De szellemileg sem volt könnyű végigmenni ezen, hiszen az oldalvonalon kellett lennem, majd beálltam játszani, majd újra vissza kellett ülnöm a padra. Ezek után nekem is be kell ismernem, hogy talán nem voltam mindig a legjobb csapattárs, hiszen ilyen körülmények között érzelmileg nagyon hullámzó volt a szezon számomra. A külvilágnak ebből próbáltam nem sokat mutatni, de belül folyamatosan küzdenem kellett ezekkel a gondokkal. Meg kell tanulnom, hogyan kell kezelni az ilyen helyzeteket."

 

A Nick Foles és közte lévő állítólagos ellentétről:

 

  • "Ezzel a váddal semmit nem tudok kezdeni.

 

Imádom Nicket. Nick és én nagyon jó barátok vagyunk, mindketten erősen vallásosak vagyunk, és sok egyéb dologban hasonlítunk, közös az értékrendünk és még sok ilyesmi. Mi ketten azonnal elmondanánk egymásnak, ha valami nem volna rendben közöttünk.

 

  • Ez pontosan így is történt mindeddig. Sok dolgot tanultam tőle. Tudom, hogy ő is tanult néhány dolgot tőlem. Mi ketten azonnal elmondanánk egymásnak, ha valami nem volna rendben közöttünk, és éppen ezért mondom, hogy nagyon jó barátok vagyunk. Szóval ezzel kapcsolatban egyáltalán nem aggódom. Ez a "Foles árnyékában" dolog, vagy akárhogy is mondod... Ezzel azt hiszem nem szabad foglalkoznom. Tudom, mire vagyok képes a pályán. Tudom, hogy miket tettem meg a pályán a múltban. Látom, hogy milyen irányba halad ez a csapat. Ez az ami számít, és így nem igazán aggódom amiatt, hogy mi minden történt a múltban. Az egy nyomás és stressz. Nagyon sok van ezekből. Legyen szó az élet bármely részéről, mindig ott van az a nagy adag stressz és nyomás, amelyet meg kell próbálnod olyan mértékben kizárni amennyire csak tudod."

Arról, hogy milyen hatással voltak az elmúlt év eléggé különleges eseményei a csapattársaival való kapcsolatára:

 

  • "Ez egy jó kérdés, és eléggé sokrétű rá a válasz. Tudod... Keresztül mész egy komoly sérülésen, és száz százalékig eltökélt vagy azzal kapcsolatban, hogy visszatérj. Ezzel foglalkoztam, ezen járt az agyam, és visszagondolva, talán voltak pillanatok amikor emiatt elhanyagoltam a barátaimmal vagy a csapattársaimmal való kapcsolatomat, mert annyira a felépülésre koncentráltam. Szinte csak az számított. Nehéz volt, mert amikor valaki megsérül, akkor onnantól kezdve sosincs olyan sokat a csapattal, mint amennyit alap helyzetben lenne. Ti is láttatok engem ősszel. Ott voltam a pálya szélén edzések alatt, és sprinteket csináltam, meg kímélő edzéseket és hasonlókat. Szóval ilyenkor kicsit el vagy szeparálva a többiektől. Tehát ilyenkor vannak olyan elemek, amik gátolják, hogy olyan jó csapattárs legyél mint amúgy lennél. Folyamatosan a térdemre fókuszáltam, és ilyenkor a dolgok emberi része kicsit háttérbe szorul. Tehát az, hogy milyen csapattárs vagy, hogy ott légy a testvéreiddel, tölts velük egy kis időt... Ez az a pont, amire ha visszagondolok, akkor meg kell kérdeznem magamtól: Nem voltak olyan pillanatok, amikor lehetőségem lett volna a csapattársaimmal lenni, de elhanyagoltam ezeket a kapcsolatokat, mert csak azzal foglalkoztam, hogy felépüljek? Szóval ez egy olyan dolog, amit meg kellett tanulnom. Miközben teljes erőddel azon dolgozol, hogy újra egészséges légy, nem felejtkezhetsz meg arról, hogy ugyanaz az ember maradj. Mindig azzal foglalkozom, hogy hogyan lehetnék jobb a pályán, de nem szabad hagynom, hogy ezek a dolgok megváltoztassák azt, hogy milyen ember vagyok. Van ennek értelme? Szóval ez egy jó lecke volt arról, hogy kell kezelnem a csapásokat és a nyomást amely ezekkel jár, és hogy nem szabad hagynom, hogy mindez megváltoztasson engem, és elvonja a figyelmemet minden másról."

 

Milyen hatással voltak ezek a dolgok a pályán nyújtott teljesítményére?

 

  • Nem hiszem, hogy hatással volt rá, és szerintem nem is szabad hatással lennie. Amennyire vissza tudok emlékezni, mindig is olyan voltam, hogy amikor a pályára léptem és a kezembe került a labda, azonnal olyan volt, mintha semmi más nem létezne. Olyankor semmi nem számít, csak a játék van. Szóval soha nem igazán éreztem, hogy a pályán bármiféle nyomással kellene küzdenem. Akármilyen körülmények között kell játszanom, sosem hagytam, hogy ezek befolyásolják a pályán nyújtott teljesítményemet. Nem akartam bebizonyítani senkinek semmit. Csak örültem, hogy végre újra játszhatok. Az ilyen vádakkal nem szeretnék törődni. Csak megyek előre, játszom ahogy tőlem telik, és hagyom, hogy az ilyen dolgok rendeződjenek maguktól.

 

Mennyire volt nehéz kezelni a kritikákat?

 

  • Ez egy jó kérdés. Szerintem onnantól kezdve, hogy valakit kiválasztanak a drafton, fel kell készülnie arra, hogy folyamatosan kritizálni fogják, állandóan célkeresztben lesz, és mindent ki fognak róla tárgyalni, a rosszat és a jót is. Az egyetemen ez még nem volt természetes. Mikor történt ilyesmi, ott még úgy éreztem, meg kell mutatnom az embereknek, hogy a kritikusoknak nem volt igazuk, és hasonlók. Azóta viszont azt hiszem megtanultam, hogy ezeket el kell engedni. Ami igazán számít az első sorban az, hogy milyen a Krisztussal való kapcsolatom, és fontos, hogy ezt mindig szem előtt tartsam. Aztán jön, hogy jó csapattárs legyek, hogy jó testvér legyek, és nem szabad foglalkoznom azzal, hogy milyen kritikákat kapok, mert úgysem tudok mindenkit boldoggá tenni, mindenkinek megfelelni, és minden energiámat elvenné ha ezzel próbálkoznék.

 

Azzal kapcsolatban, hogy a cikk szerint Wentz sokszor ellent mondott Mike Groh (OC) utasításainak, mert állítólag nem tetszett a QB-nek, hogy "Foles stílusú" egyszerűbb játékokat hívtak akkor is, amikor Wentz volt a pályán:

 

  • "Az, hogy én ellentmondtam Mike Grohnak... Groh és én megbeszéltük a történteket aznap, amikor megjelent ez az írás. Mindketten tudjuk, hogy soha nem történt semmi ilyesmi. Ha visszamegyek egy évvel ezelőttre, mikor még Frank (Reich) elment, emlékszem ő direkt mondta, hogy megvannak az ezzel kapcsolatos építő jellegű vitáink, de ezek egészségesek. Ilyenek történnek. Minden jó csapatban vannak ilyen dolgok, és minden jó csapatban megvan a résztvevők képessége arra, hogy a másik tiszteletének a megtartása mellet megbeszéljék az ilyen nézeteltéréseket. Pontosan ugyanígy működik ez a dolog köztem és Groh között is. A véleményem szerint ő egy nagyszerű edző, nagyon jó esze van a játékhoz. Úgy gondolom, nekem is van hozzá némi érzékem, és így volt pár nagyon jó eszmecserénk. De az, hogy én ellentmondtam neki... Ez teljes mértékben tiszteletlen volna vele szemben. Nem hiszem, hogy bárki is ellentmondott volna az ő szavának. Másrészt pedig úgy gondolom, hogy remek kapcsolatot ápolunk, ami egyre csak jobb lesz. Szóval ezzel kapcsolatban teljesen tanácstalan voltam. Nem értettem, hogy mondhatna valaki ilyet.
  • A másik része, hogy a "Foles stílust" játszatják velem... Persze mindketten kicsit máshogy látjuk a dolgokat. Annyi mindennek kell klappolnia a pályán, van aki A-t javasol, van aki B-t. De egy ilyen általánosító nyilatkozat egyáltalán nem fedi a valóságot. Mindketten más dolgokat szeretünk, de összességében nagyon hasonló játékstílust képviselünk. És persze mindketten aszerint játszunk, hogy a védelem milyen helyzetbe helyez minket. Ez egy általánosító nyilatkozat, ami rengeteg bonyolult dolgot egyáltalán nem vesz számításba.

De volt olyan, hogy A-t hívtak, de te mégis B-t játszottál?

 

  • "Nem."

 

Az egészséges eszmecserékkel kapcsolatban:

 

  • "Nem szeretnék belemenni a részletekbe, de a hét során rengeteg vitát lefolytatunk. Minden edző elmondja a saját véleményét a saját szempontjai szerint, én is megnézem a videókat és próbálom beletenni a magam részét. Például ha egy 3rd downról beszélünk és van egy ötletem, akkor odamegyek ahhoz az edzőhöz, aki kifejezetten a 3rd down játékokat tervezi. Feldobom az ötletet, és próbálom megbeszélni vele, hogy építsük bele a tervbe. Persze a nap végén Doug hozza meg a döntést. Van, hogy videókat mutatok érvelésként, hogy megmutassam, szerintem ez a játék miért működne, vagy amaz szerintem miért nem. Ezt meg lehet beszélni minden egyes játék kapcsán, és természetesen mindenki szeretne közös nevezőre jutni. Jó dolog, ha egy húron pendülünk az edzőkkel. Aztán a végén az adott meccsre összerakott tervben rengeteg ilyen apró dolog van. Van ami nem került be, mert azt mondtuk, "Edző, én ezt a játékot nem szeretném, nem érzem." És akkor az ilyen játékokat néha kivesszük. Vagy olyan is van, hogy alaposan átbeszéljük és bent marad. Ezekre nézhetsz úgy, mint egymás között fennálló ellentétek, de szerintem ezek természetes dolgok, és szükségesek ahhoz, hogy jobb legyen a csapat. Haladunk valamerre, ez a rendszer produktív és egészséges, és szerintem bármelyik edzőt megkérdeznéd, ugyanezt mondaná."

 

Arról, hogy hogyan alakult számára a szezon:

 

  • "Természetesen borzasztóan frusztráló volt nézni. Az első számú emlékem az elmúlt két évről az, hogy az oldalvonalról nézem a többieket. Ez nem valami jó érzés. Mindent meg akarok tenni ami módomban áll annak érdekében, hogy egészséges legyek, hogy egészséges tudjak maradni, hogy ne kelljen még egyszer ezt átélnem. De közben úgy gondolom, hogy az offense nagyon jó volt.

 

El voltam ragadtatva ahogy láttam, hogyan hasítanak a pályán. Nagyon örültem neki, hogy Nick megmutatta, nem csak szerencse volt amit tavaly csinált. Nick egy elképesztő játékos. 

 

  • De közben nagyon nehezen kezelhető érzelmeket kelt bennem ez a dolog, mert mindig ott akarok lenni velük a pályán én is. És megint itt vagyunk. Végig kell néznem ahogy nyer a csapat és ahogy veszít, és így az oldalvonalról ezek nagyon nehéz érzéseket keltenek bennem, amelyekkel meg kell küzdenem. De összességében első sorban az az érzés domintált, hogy nagyon boldog voltam amiatt, hogy láttam honnan indultunk, és hogyan hasított végig a csapat odáig, ahová jutattunk. Nagyon jó volt ezt látni."

 

Arról, hogy mi miért történt úgy, ahogy történt:

 

  • "Nem tudom. Ilyenkor vissza kell nézni a szezonra és meg kell kérdezni, hogy miért veszítettünk ezen a meccsen. Ott volt egy játék, ott volt egy másik. Rengeteg játék zajlik le egy szezon során. Nem szeretném, ha úgy hangoznék, mintha megakadt volna a lemez, de rengeteg kis apró dolog dönt a dolgokról. Ott voltak azok a mérkőzések, amelyeket nem tudtunk megfelelően befejezni, aztán mindannyian mindent beleadtunk az év végén. Nehéz megmondani, hogy pontosan mi miért történt. De a végén megtaláltuk a módját annak, hogy hogyan nyerjük meg a meccseket, amit év elején tényleg nem sikerült megtalálnunk. Nehéz megmondani, miért."

 

A hátsérüléséről és arról, várhatóan mikor térhet vissza:

 

  • "Egyre jobban vagyok. Egyre jobban. Amikor eltörik egy csont, azt nem lehet siettetni. Persze itt most repedésről van szó, ami kicsit más, de itt is igaz, hogy nem lehet siettetni. Szóval csak próbálok haladni. Remélhetőleg ahogy jön az ősz, mindannyian készen állunk majd, és nem fogunk hátra nézni, csak megyünk előre. Nagyon várom már. Várom már, hogy mindezt magam mögött tudhassam, hogy mindent beleadhassak, és újra ott lehessek a volánnál. Nagyon izgatott vagyok azzal kapcsolatban, amerre halad a csapatunk."

 

Arról, milyen hatással volt rá a térdsérülése:

 

  • "Ez egy folyamat. Úgy gondolom a sérülés megelőzéssel kapcsolatban jól haladok. Viszont nem éreztem úgy, hogy túl óvatos lennék. Nyugodt voltam, magabiztos és hasonlók, de azért még nem voltam ugyanaz. Persze, ha ilyen stílusban játszol, sosem lehetsz teljesen nyugodt, de ezt nem szeretném mentségként használni semmilyen értelemben. Viszont ha megnézed a két évvel korábbi videókat és az egy évvel korábbiakat láthatod, hogy mobilitás terén nem vagyok ugyanaz. Ezzel még továbbra is dolgoznom kell. Mindenki azt mondja, 18 hónap - 2 év amíg minden visszaáll a régibe, amikor újra teljesen mértékben erőm teljében érezhetem magam. De folyamatosan javulok, és remélem a jövőben már nem kell majd foglalkoznunk ezekkel a sérülésekkel."

via: http://philly.com

https://www.facebook.com/eagleshungary/

https://www.facebook.com/fanfactory.hu/


Megosztás:

Hozzászólások:

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szabott szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.RENDBENSzabályzat