Bezár

RENDBEN
22 szűk esztendő

22 szűk esztendő

2019-04-04 19:17:54

Írta: Bowand

Oly sokat vártunk erre a pillanatra, oly sokat csalódtunk miközben az utóbbi időkben minden szezon kezdetekor azt hittük, csak jobb jöhet. Kedden végre beteljesedett, bajnokok lettünk, bajnok lett a Ferencváros.

Fotó: Fradi.hu

Optimista lény létemre már-már a szokásos pesszimizmus borított el, amikor újra teljesen új ösvényt választott a szakosztály, 16 új játékost igazolva és egy felnőtt mezőnyben még kopasznak számító fiatal edzővel vágtunk neki a szezonnak. Jól csengő igazolásaink már ebben az évtizedben többször is voltak, Peterdi, Majoross duóra gondolok első sorban, vagy a közelmúltba visszatekintve a Mol, vagy újkori nevén Erste Ligában már több helyen bizonyító játékosokra, pl.: Dubek, Jabornic vagy a kapuba Sevela. A névsort sorolhatnánk, több ígéretes és az eredmények tekintetében ígéretesebb csapattal próbálkoztunk már. Hogy mikor mi volt a baj, azt nem tudom.

Szezon közben viszont jöttek a csalódások, hosszan tartó és fájdalmas hullámvölgyek, ahonnan kimászni látványosan ritkán, vagy inkább nem is sikerült. Ehhez az érzéshez is hozzá lehet szokni sajnos, így a legoptimálisabb szurkolók is szkeptikusan várhatták a szezon kezdetét. Olyan érzés kerített hatalmába, mint a katonákat a frontra menet: reméljük a legjobbakat, készüljünk a legrosszabbra.

A 2018/19-es szezonra viszont rég nem látott csapatot sikerült tényleg összerakni, modern pörgős és nem mellékesen látványos jégkorongot játszó társulatot láthattunk már az első fordulóban is a Debrecen ellen. A szezon elején még nem ment olajozottan a gépezet, a játék teljes mértékben nézhető és élvezhető volt, de a gólok nehezen jöttek, ám ezen hamar átlendültünk, a gólokkal együtt jöttek a győzelmek is. A rekordot jelentő 19 meccses győzelmi sorozat önmagáért beszél.

Fodor Szabolcsék egy három éves tervről beszéltek eredményesség tekintetében, de ettől rövidebb távon szerették volna a nézőket visszavarázsolni a lelátóra. Szépen lassan de pozitív tendenciát mutatva egyre többen mentek ki Pesterzsébetre, pedig nagyon nincs jó helyen számunkra az a jégcsarnok, tömegközlekedéssel kész katasztrófa oda kijutni, ha az autót választja az ember, akkor kimarad a szinte kötelező széria tartozék, a söröcske. Igaz maroknyi, de annál lelkesebb és kitartóbb szurkolók már korábban elkezdték a szervezett szurkolást, elkísérik a csapatot minden idegenbeli meccsre, ezért nekik óriási Respect. Reméljük létszámuk minimum kétszeresére fog nőni minden évben, és nem csak a bajnoki döntőkben fog kiváló hangulatban játszani ez a csapat, hanem az alapszakaszban is.

Az, hogy a legjobb helyre került a bajnoki trófea, kétség nem férhet. Alapszakasz győzelem, középszakasz győzelem (csak halkan jegyzem meg, a plusz pontokat ha nem számoljuk, ezt az etapot az Újpest nyerte), majd a rájátszásban 12 győzelem és 1 vereség került a nevünk mellé. Több ez mint meggyőző. A bajnokság folyamán lehetett érezni, hogy a végső győzelemre mellettünk az Újpest és a Csíkszereda lehet esélyes.

A remek magyar játékosok mellé remekül sikerült a légiósok kiválasztása is, nincs olyan játékos, aki szememben kilógna a csapatból. Az egyik erőségünk a korábbi évekhez képest, (amikor sok esetben csapágyasra járatott két sorral próbáltunk rohamozni) hogy 4 megbízható sort raktak össze Fodor Szabolcsék. Nem csak pihentetésre és az eredmény tartására volt jó a harmadik – negyedik sorunk, hanem bízhatott és bízhattunk bennük is nyugodt szívvel.

1997 nagyon rég volt, nagyon hosszú bő két évtized volt ez, elvesztett utánpótlással, a megszüntetett nyitott pályás bajnoki meccsek után elvesztettük régi otthonunkat, amire Káposztásmegyer értelem szerűen nem volt megoldás, és jobb egyelőre nincs (számunkra) Pesterzsébetnél. Annyi látványterv és ígéret volt már egy saját jégcsarnokra, jó lenne már pontot tenni egy évtizedek óta húzódó történet végére, mert csak nekünk nincs saját pályánk!!! 26 bajnoki cím, hazai pálya nélkül.

Egy érzelmektől túlfűtött bajnoki döntőn vagyunk túl, jobb is hogy hamar lezárult. Különböző fórumokon azt a bizonyos határt túllépve, minősíthetetlen stílusban ment a „kommunikáció”, kíváncsi vagyok ezek a sérelmek kiben mekkora nyomot hagynak a következő szezonra. Arra a szezonra, amire címvédőként és végre nyugodt pénzügyi háttérrel vághatunk neki. Remélem a csapat egyben tartása nem lesz probléma a vezetőségnek.

Nem szeretnék megint 22 évet várni az újabb bajnoki címre.       


Megosztás:

Hozzászólások:

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szabott szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.RENDBENSzabályzat