Búcsú az első körös kiesőktől

Búcsú az első körös kiesőktől

2020-09-10 21:23:44

Írta: Mtk03.18

Javában zajlik az NBA rájátszása. Egyes helyeken már a második kör is véget ért, viszont ettől függetlenül az első körben kiesett csapatok teljesítményét és helyzetét ki kell értékelni, hogy megtudjuk, miért jutottak az első körös búcsú sorsára.

Philadelphia 76ers-straight way to hell

Az összes csapat közül a legnehezebb helyzetben jelenleg a Philadelphia 76ers van. A két tavaly nyáron igazolt sztár(jelölt), Al Horford és Tobias Harris közel sem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket. Ez azért problémás, mert a két játékos a fizetési sapkának egy elég jelentős részét elviszi, így Elton Brandnek alaphelyzetben semennyi mozgástere sem lesz a következő években. Akkor tudják magukat kivágni a saját maguk által ásott gödörből, ha a két fentebb említett játékost elcserélik. Ehhez pedig valószínűleg Josh Richardsont és Ben Simmonst vagy pedig Joel Embiidet be kell mutatniuk csere istenassszony áldozati oltárán. Márpedig, ha Brand elcseréli Embiidet vagy Simmonst, azzal gyakorlatilag a saját kudarcát ismeri el. Márpedig, ha Brand nem tesz semmit, előbb-utóbb Simmons és Embiid vagy cserét fognak kérni vagy maguktól igazolnak el. Jelenleg itt tart a Sixers, lehetne beszélni a rossz edzői fogásokról, lehetne beszélni a védekezés és a triplázás hiányáról, de ezek mind a rossz GM-i döntések eredményei és eltörpülnek a cap hell álltal jelentett probléma mellett

Orlando Magic-augusztus végén

A Magic gyakorlatilag teljesen esélytelenül indult neki a Bucks elleni párharcnak. Az egy győzelemmel tulajdonképpen a tisztes helytállást is sikerült teljesíteniük. A Magickel kapcsolatban egy eleváns kérdés van: meddig képesek ezt a keleti nyolcadik helyezett csapat szerepét betölteni. „Alattuk nő" egy Chicago Bulls, egy Atlanta Hawks és azért a Cavs, a Wizards és a Hornets sem elhanyagolható tényező és csak idő kérdése, hogy ezek az elvetett magok feltörjék a betont. Ha engem kérdeznek én azt mondom, hogy maximum két év az, amíg ezekkel a játékosokkal playoffba lehet jutni. Ráadásul az Orlandónak az utánpótlása sem éppen a legfényesebb. Isaac sérülékeny és nem egy világmegváltó játékos, Bamba a tavaly előtti draft évfolyam legnagyobb bustja, Fournier és Gordon inkább már kiteljesedtek, nincs bennük ennél sokkal több, egyedül Fultzban van valami potenciál, hogy ő lesz az újabb Russell Westbrok, de eddig inkább Ish Smith primejához van közelebb. Ha egy tökös GM lenne az Orlando élén, már négy éve felrobbantotta volna ezt az egyébként csereszempontból nem is rossz magot és mostanra már a Sixers szintjén tarthatnának. 

Brooklyn Nets-jutalomjáték

Valószínűleg senkinek nem kellett olyan hosszú hiányzólistával szembesülnie az NBA történetében, mint Jacque Vaughnnak. Gyakorlatilag a kilenc fős rotációból négyen estek ki és a bővebb állományban is akadtak hiányzók. Így a Nets ambíciói a buborékban a rájátszásba jutásnál nem is terjedtek sokkal tovább. Az nyílt titok, hogy a jövő szezonban a most pályára lépő fontosabb játékosok nagy része már nem fogja Steve Nash keretét erősíteni. Természetesen akadtak pozitív teljesítmények is, Jarrett Allen, Joe Harris és Caris LeVert fel tudtak lépni a vezérek helyére és Timothe Luwawu Cabarrotnak is megtanultuk nagyjából leírni a nevét. Tyler Johnsonnal együtt sikerült elérnie, hogy kapjanak még egy-két NBA szerződést. Összességében olyan érzésem van velük kapcsolatban, hogy ők a DSK csapat a profi tornán. Lelkesek, alábecsülni sem szabad őket, de leginkább csak azért vannak ott, hogy mindenki másnak legyen sikerélménye.

Indiana Pacers-tehetséghiány

A Pacers sorsa az idei rájátszásban akkor lett megpecsételve, amikor kiderült, hogy Domantas Sabonisról nem fog pályára lépni a párharcnak nagyjából a felében. A legnagyobb csalódást nem az jelentette, hogy az első körben kiestek, Nate McMillannak azért kellett az állásáért felelnie, mert anélkül jutott tovább a Heat, hogy egyetlen meccset is elveszített volna. Hogy a menesztés jogos volt-e, azt nem szeretném eldönteni, tény, hogy McMillant is úgy, ahogy volt lemeccselte Spoelestra (de hát kit nem?), viszont azt is látjuk, hogy a Heat 4-1-re (úriemberek söprése) kiverte a papíron legjobb csapat Buckst. Részeredmények így is voltak, Malcom Brogdon végre előkerült, Oladipo visszatérése sem sikerült annyira rosszul (hogy a csereértéket nagyon levigye) és TJ Warrent bár a Miami teljesen levette a pályáról, a buborékban mutatott magáról sztárságra utaló jeleket. Jövőre új edzővel meglátjuk mire mennek, azután lehet majd eldönteni, hogy a Pacers felemelkedésének mi a gátja

Portland Trailblazers-újratervezés

A Blazers nem éppen csúcsformában kezdte az évet-ez az idei évre vonatkozó ambícióikat igen erősen be is határolta. Persze fontos tényező, hogy Jusuf Nurkic nélkül kellett a szezon nagy részében pályára lépniük, viszont annak a ténye, hogy éppen csak becsúsztak a nyolcadik helyre, a vezetőségben elvetheti a cselekvés gondolatának az írmagvát. Lillard nem éppen fiatal, ellenben a pályájafutásának ívelése inkább már lefelé várható a nyugdíjig hátralévő pár évben. CJ McCollumról sem vagyunk feltétlenül meggyőzve, hogy ő a megfelelő szárnysegéd a Portlandnek. Egyszóval Lillardnak és a vezetőségnek le kéne ülniük és pár csík darált szőlőcukor mellett meg kéne valami víziót álmodniuk a következő négy-öt évre vonatkozóan. A Blazers annyire nincs rossz helyzetben, mint a Sixers, van mozgásterük még a sapkában (bár sztárt nem tudnak igazolni), hogy a rotáció egyenlőtlen eloszlását meg tudják oldani.

Dallas Mavericks-nagy remények

A kiesők közül azt gondolom, hogy egyedül a Dallas esett ki úgy, hogy a csapatnak ebben a formában csak és kizárólag szép jövőt tudjunk jósolni. Ez ellen a Clippers ellen 4-2-re kikapni nem szégyen, sőt a Mavs jelenlegi helyzetében kifejezetten nagy fegyvertény, hogy a Clipperst két meccsen is meg tudták verni. Doncic ezzel a párharccal bebizonyította, hogy már most szupersztár, Porzingis is jól játszott, amíg meg nem sérült. Komolyabb konzekvenciákat levonni a többiek játékából nem is érdemes, valószínűleg a végső, bajnoki címre pályázó csapatban nem lesz számukra hely. Szóval egy a jelszó: Csak így tovább!

Oklahoma City Thunder-ennyi volt

A Mavs mellett az OKC volt az a csapat, amelyik a szezon előtti elvárásokat maximálisan túlteljesítette. A fene se gondolta volna, hogy Chris Paul azonnal ekkora javulást fog okozni. Tulajdonképpen a Thunder elég alaposan lehúzta tavaly nyáron a Rocketset, hiszen egy rosszabb játékosért cserébe kaptak egy jobbat és egy talicskányi picket. A George cseréről nyilván nem lehet azt mondani, hogy Gallinari vagy SGA jobb játékos, mint PG, de érdekes módon a Thunder most volt a legközelebb ahhoz, hogy az első körnél továbbmenjen. Emeljük még ki Dennis Schrödert is, aki Westbrook távozásával kifejezetten felszabadult főleg úgy, hogy még triplázni is megtanult. Egy szó, mint száz, az OKC tele van kiválló játékosokkal, viszont azt is tudjuk, hogy Alexanderen kívül nem szerepel más a hosszútávú tervekben. Chris Paul (egyébként már el is köszönt) évei meg vannak számlálva, de most nagy iránta a kereslet, Gallinari nem az a játékos, akit az ember megtart, ha jön egy jó ajánlat, Adamst egy olyan csapatba dréágán el lehet passzolni, ahol veterán centert keresnek, Dennis pedig egy jolly joker, akit el is lehet cserélni, de meg is lehet tartani, ha lát a vezetőség benne fantáziát. Szóval, ha Sam Presti számításai a nyárra bejönnek, a jelenlegi keretből jövőre SGA-n kívül Dort, Bazdley, esetleg Schröder és Noel fog maradni. Az idei kieséssel kapcsolatban két dolog maradt még, amiről beszélni érdemes. Az egyik Luguetz Dort, akinek személyében egy kiváló védőt ismert meg a kosártársadalom (bár szerintem enyhén túlértékelt, de ha lemegy a hype, akkor nagyjából ott lesz a közvéleményben, ahol lennie kell vagy lentebb). A másik Billy Donovan. Én kirúgnám (azóta ki lett rúgva). Ha az Oklahomában van ambíció arra (van), hogy valamikor egy szép napon a második körbe bejusson, Donovannek nincs maradása.

Utah Jazz-fájó vereség

A legélvezetesebb sorozat az első körben kétségkívül a Jazz-Nuggets volt. Olyat elég ritkán szoktunk látni, hogy egy csapat 3-1-ről elveszítsen egy párharcot. Az meg végképp kuriózum, hogy egy csapat úgy veszítsen el 3-1-ről egy párharcot, hogy a legjobb játékosa negyven pontokat dobjon. Igazából azt kell mondanom, hogy ebben a sorozatban bárki megérdemelten jutott volna tovább.A Jazzel kapcsolatos legfőbb kérdés, hogy a szerkezeti átalakítások bejöttek-e? Nos, többnyire nem tudjuk. Az tény, hogy az első körnél idén is megállni kényszerültek Mitchellék a playoffban, viszont ennyire közel (konkrétan két ponttra) még sosem voltak a továbbjutáshoz. Tették mindezt Bogdanovic nélkül, aki azért ennek a Jazznek a harmadik legfontosabb játékosa volt (ha a buborék Conleyt is nézzük, a negyedik lett volna). Mondjuk a másik oldalon Will Barton hiányzott, aki nagyjából ugyanazt a szerepet tölti be, mint Bojan. Visszatérve a Snyder legénységre, szerintem még érdemes lehet egy-két évig ezzel a felállással próbálkozni. Főleg, hogy Conleynak valaki végre elmagyarázta, hogy mit is kéne tulajdonképpen csinálnia a pályán, ráadásul ő a legidősebb játékos a Jazz keretében és nagyjából pont két éve van hátra a primejából és nem elképzelhetetlen, hogy jövőre nekifog egy utolsó All-Star futásnak, vagyis csak még jobb lesz.


Megosztás:

Ez is érdekelhet:

Weboldalunkon cookie-kat (sütiket) használunk, hogy személyre szabott szolgáltatást nyújthassunk látogatóink részére.RENDBENSzabályzat